Kép forrása: RTL Klub
Ismétlés a tudás anyja – tartja a mondás és a Keresztanyu készítői igencsak megfogadták ezt, hiszen a sorozat első epizódjaiban szembejött a nézővel szinte minden jellegzetesség, amivel az utóbbi években komoly sikert aratott hazai szériákban találkozhattunk. Nem csak bennem, de ahogy az első visszajelzéseket olvasgattam, másokban is felvetődött, hogy ezúttal bizony A mi kis falunk és a Drága örökösök nyomdokain haladunk és az alkotók semmit nem bíztak a véletlenre, hiszen joggal gondolhatták, hogy a bevált recepten nem érdemes változtatni.
Ebben az esetben is egy vígjátékról van szó, melynek alapszituációja, hogy a magyar-ukrán határ mellett lévő Makkosszállás matriarchája, Róza mama 69. születésnapján bejelenti, egy év múlva visszavonul, és az foglalhatja el helyét a csempészhálózat élén, aki az egy éven belül esedékes polgármester választáson nyer. Ez persze komoly felzúdulást okoz a családban, de lényegében csak a szavak szintjén, valami miatt a forgatókönyvírók úgy döntöttek, hogy érdemi lépéseket a politikai karrier felé csak a civakodó felek egyike tegyen az első három részben, amit megnéztem. Később nyilván változik a helyzet, de ha már ekkora a tét, akkor talán megérdemelt volna kicsit nagyobb „aktivitást” ez a vonal is.
A képet a helyi rendőrőrs elhivatott, de nem különösebben tehetséges vezetője, és a hazai vígjátéksorozatokban megszokott rendőr karakterek – hozva az összes klisét -, illetve egy Budapestről büntetésként levezényelt ifjú nyomozó egészítik ki, akik persze azon dolgoznak, hogy elkapják Róza mamát és hálózatának tagjait. A Keresztanyu bár napi sorozat, az első három rész nagyjából egy órás volt, vagyis bőven van idejük a nézőknek megismerkedni a karakterekkel, akikből ráadásul egyelőre nincs is túl sok. Ez persze nem azt jelenti, hogy részletesen kidolgozott hátteret, motivációkat kapunk - a karakterek egyelőre inkább az egybites kategóriába tartoznak, viszonylag könnyű besorolni őket valahova -, hanem inkább arról van szó, hogy jó sokszor elmondják a nevüket – még az is meg tudja így jegyezni, aki nem igazán akarja.
Már néhány epizód után is nagyon zavaró volt, hogy egyes jelenetek túlságosan hosszúra nyúlnak, és bár próbálkoznak a színészek, hogy valamennyire viccesek legyenek, inkább kínosak ezek a részek. Ami pedig egészen meglepett, néhány jelenetnél olyan érzésem volt, mintha a Szomszédokat néztem volna, hosszasan láthattunk beszélő fejeket, kameramozgás nélkül, az esetek egy részében meglehetősen érdektelen párbeszédet folytatva. Egy kis nosztalgia egyébként nincs ellenemre, időnként jó feleleveníteni pár jelenetet a régi szappanoperából, de a Drága örökösök utáni űr kitöltésére szánt produkciónál azért innovatívabb beállítások, kamerahasználat is jól jött volna.
A helyszín egy díszletfalu, amit filmforgatásra építettek és a Drága örökösökben is használtak, igaz ahhoz képest jelentősen átalakították. Egy interjú szerint a készítők elmentek a magyar-ukrán határra, amikor készültek a forgatásra, hogy minél autentikusabb legyen az épített környezet. Bevallom, mostanában nem jártam arra, de meglepődnék, ha csupa frissen vakolt, tökéletes állapotban lévő házzal találkoznánk egy-egy ottani településen. Igaz, a sztori szerint a csempészetből igencsak jól él néhány család Makkosszálláson, ami ráadásul már nem olyan kis falu, mint Ökörapáti volt a Drága örökösökben, hanem kisközség, saját rendőrőrssel, remek termelői piaccal.
Kép forrása: sorozatjunkie.hu
Arról már írtam, hogy túlságosan összetett karakterekre nem kell számítani a sorozatban, ennek megfelelően nem ez az a tévés program, amiben a színészek bemutathatják, hogy mennyire értenek a mesterségükhöz. Pedig rutinos sorozatszínészekből nincs hiány, van talán tíz színész is a Keresztanyuban, akik a Drága örökösökben is játszottak, de ha nincsenek jó párbeszédek, igazán vicces jelenetek, akkor tőlük sem lehet elvárni a megváltást. Németh Kristóf, Mihályfi Balázs és Magyar Attila a nyitóepizódban egy egészen hosszan elnyújtott jelenetben próbálnak viccesek lenni, de az örökké vitatkozó, bűnöző létükre mindentől megijedő karakterek nemhogy 10 perc, de már kettő után is unalmasak.
Úgy gondolom, hogy Molnár Piroska telitalálat a csempészhálózatot irányító Róza mama szerepére, nekem nagyon bejött az alakítása, némi modorosságot leszámítva tökéletesen hozza a bölcs és ravasz matriarchát. Lengyel Ferenc a helyi rendőrfőnököt, Tivadart játssza és amit lehet, kihoz a szerepből, de igazán extrát ettől a karaktertől nem érdemes várni. Bár az előzetes promózásból úgy tűnhetett, Gálvölgyi János is fontos szereplő lesz, az első pár epizódban alig néhány jelenete volt, amikben hozta a tőle megszokott, a karakteréhez tökéletesen illő játékot. A szereplők kapcsán egy dolgot szeretnék még megemlíteni: nem értem, miért érezték úgy az alkotók, hogy szükség van a sorozatban Ganxsta Zolee és Nagy Feró közreműködésére. Az első részben csak pár szó jutott Ganxstának, a harmadikban pedig már mindketten több mondatot kaptak – igazából nem értem a koncepciót. Színészi teljesítményről az ő esetükben nem igazán lehet beszélni, ismert arcokból meg van bőven a szériában, olyanból is, akivel nyugodtan lehet promózni.
A könnyen felismerhető klisék és az elnyújtott jelenetek számomra időnként érdektelenné tették a Keresztanyu első pár epizódját. Abban viszont biztos vagyok, hogy A mi kis falunk vagy a Drága örökösök célközönségénél betalál az új széria, amivel valószínűleg előkelő helyre kerül majd a nézettségi rangsorban.
