Az elmúlt években többször is találkoztam azzal a kifejezéssel, hogy sorozatreneszánsz van a magyar tévézésben. Sorra készülnek a hazai gyártású szériák, igaz változó sikereket érnek el, ahogyan a minőségük is igen széles skálán mozog. Ennek összességében örülni kell, mindenképpen pozitív dolog, még akkor is, ha túl nagy kockázatot nem vállalnak a kereskedelmi televízióknál, és főként habkönnyű, gyakran a helyzetkomikumra építő sorozatok kerülnek képernyőre.  

Forrás: RTL Most

A magyaroknak pedig ez kell, ahogyan azt az RTL Klub is bebizonyította többek között A mi kis falunk, a Drága örökösök, A Tanár, vagy éppen a Válótársak esetében, amelyek sorra remek nézettséget hoztak. Igaz, A Tanár esetében például hangsúlyozták, hogy dramedy-ről van szó, vagyis komoly témáknak is jut hely a vicces helyzetek mellett, ahogyan a Válótársak esetében is ez volt a helyzet. Ez utóbbi széria egyik főszereplője, Scherer Péter volt a főszereplője az Apatigris című sorozatnak, aminek első évada múlt szombaton ért véget az RTL Klubon a 8. epizóddal, így a TVDoki is elérkezettnek látta az időt, hogy foglalkozzon a szériával. A sorozat abból a szempontból mindenképpen különleges, hogy végre nem egy külföldi licenccel dolgoztak a hazai gyártók, hanem teljes egészében magyar fejlesztésű produkció került képernyőre. Ráadásul elég speciális megoldást választott az RTL, igaz némileg kényszerből, a koronavírus-járvány ugyanis átírta a forgatási terveiket. Ezért áprilisban leadták tévében az első részt, majd később felkerült az egész sorozat a prémium streaming szolgáltatásukra és végül október 17-től, szombat esténként jött újra a tévében, lineáris műsorban.

A showrunner Herman Péter volt, akinek számos nagy showműsor és sorozat fűződik a nevéhez, az író pedig az a Köbli Norbert, aki a Válótársakat és A Tanárt is jegyzi, de több, nemzetközi díjakat is begyűjtő játékfilmen is dolgozott. A rendező Herczeg Attila, aki szintén ott volt a Válótársak alkotócsapatában. Ezek alapján, no meg a szereplőgárdát nézve ígéretes koncepciónak tűnt az Apatigris és a könnyed, nyári szórakozás szintjét hozta is – így október-decemberben egészen üdítő volt ez a hangulat -, azonban ezúttal a kötelező gyakorlaton nem igazán tudtak túllépni az alkotók. Scherer Péter rutinosan hozta a három lányát egyedül nevelő, fürdőmesterként dolgozó apa karakterét, aki most, hogy felnőttek a gyerekek újra belevág az ismerkedésbe, ismét keresi az igazit.

A sorozat történései aztán az ő csetlő-botló próbálkozásairól, jókora tévedéseiről szól, meg persze a lányok szerelmi életéből is kapunk bőven, ahogyan az egy nyári sorozatnál dukál. A legnagyobb testvér szerepében Rujder Vivien ha nagyot nem is alakít, de meglehetősen jól hozza a figurát, bevallom, számomra a három lánytestvér közül az ő karaktere volt a legmeggyőzőbb. Schmidt Sára és Michl Júlia alakítják a két fiatalabb lánytestvért, utóbbi a lázadó, már majdnem felnőtt tinédzser szerepében, előbbi pedig a saját útját és az igazit kereső egyetemista lány karakterét formálja meg.

A sorozatban feltűnik Für Anikó, a lányok édesanyjaként, aki karrierje érdekében hagyta ott családját, jellemző a karakterre, hogy a gyerekekkel Péter maradt otthon GYES-en. Túlságosan nem kell erőlködnie ebben a szerepben, egyrészt mert nagyon ritkán látjuk – az utolsó részben van nagyobb jelenléte – másrészt egy meglehetősen egyszerű karaktert kell hoznia. A sorozatban többek között feltűnik még Simon Kornél, a legidősebb lány új barátjaként, Haumann Péter, illetve a főszereplő egyik új kapcsolataként Gryllus Dorka. Bár az ő karakteréből adódott pár szórakoztató jelenet - szakmájában sikeres, elvált, értelmiségi nő, aki meglehetősen komoly alkoholgondokkal küzd -, de az ő esetében nem éreztem, hogy passzol a szerephez, időnként túlságosan erőltetettnek tűnt a játéka, és voltak olyan jelenetek, amelyeknél már-már kínosan éreztem magam a képernyő előtt.  

Forrás: 24.hu

Az elmúlt években megszokhattuk a Budapesten játszódó filmek és sorozatok esetében, hogy gyönyörű drónfelvételeket láthatunk a városról, ez ezúttal sem marad el. Bár időnként kicsit sűrűn jönnek azok a vágóképek, amelyek fentről mutatják a várost, ahogy halad előre a széria ez kevésbé lesz zavaró. Időnként olyan érzésem volt, hogy kissé leült a történet, de szerencsére a 8 rész alatt nem sokszor jött ez elő. Az Apatigrisnek megvan a maga íve, azonban nekem az utolsó rész kissé elnagyoltnak tűnt, pedig igyekeztek beleadni mindent – lagzi botránnyal, nagy egymásra találás, kínos jelenet, szakítás is belefért az epizódba. A nagy botrány, amire már a sorozat elején felkészítették a nézőt viszont villámgyorsan lepergett, és nyilván nem célja egy ilyen szériának, hogy komoly katarzist váltson ki a nézőből, de bevallom, ennél azért kicsivel többre számítottam. 

Összességében érződik, hogy rutinos csapat dolgozott a sorozaton, jó színészekkel és sikerült szerethető karaktereket alkotni, aminek köszönhetően egy kis laza szórakozáshoz teljesen megfelelt az Apatigris. Az már nyáron kiderült, hogy az RTL berendelte a második évadot, az első végén volt egy kis cliffhanger és persze vannak elvarratlan szálak jócskán, már csak az a kérdés, hogy az újabb etapban képes lesz-e igazán kiengedni a karmait az Apatigris.