Tündérek, különös szörnyetegek, harcosok, mágia, párhuzamos világ, érdekes karakterek, rejtélyes főgonosz, régi ellentétek – lényegében minden adott egy klassz fantasyhez a Végzet: A Winx Saga sorozat esetében. A Netflixen látható sorozat készítői érezhetően igyekeztek odafigyelni a karakterépítésre is, ugyanakkor a cselekmény világának felrajzolását hiányosnak éreztem és bizony lenne mit javítani a színészi teljesítményen is.

Kép forrása: netflix.com

Közel két évtizedes történelme van már a Winx univerzumnak, az első animációs sorozat ugyanis 2004-ben került tévébe, ezt pedig még további hét évad követte, az utolsó 2019 áprilisában. A földi emberek elől elrejtőző Másvilágban játszódó történetben tündérek, boszorkányok és egyéb különös lények vívják a jó és rossz közötti végtelen harc újabb köreit. Bár nem tűnik igazán eredeti koncepciónak, egész komoly rajongótábort sikerült kiépíteni a Winx Club sorozat köré, ami egyébként még ma is meglehetősen aktív.

A Netflix sorozata tehát részben nekik szólt, arra viszont nem vállalkozom, hogy megítéljem, mennyire sikerült őket kiszolgálni, mert én teljesen lemaradtam az animációs szériáról. A beszámolók alapján ugyanakkor egyáltalán nem gond, ha más is így van ezzel, mert a fő karaktereket és a helyszínt leszámítva túl sok köze nincs egymáshoz a két sorozatnak.

Több mint tinisorozat

Kép forrása: tunefind.com

Ennyi történelmi kitekintés után jöjjön a lényeg, vagyis, hogy milyen a Végzet: Winx Saga. Hoz minden összetevőt, amit egy fantasytől elvárunk; van néhány pozitívuma, amit érdemes kiemelni, de azért vannak hiányosságok is. Ami számomra kellemes meglepetés volt, hogy bár tinikről szól, akik egy akadémiára járnak, egyáltalán nem a megszokott, szirupos, könnyed hangnemet és történetet kaptuk. A készítők – akik között ott van Iginio Straffi, az eredeti animációs sorozat atyja is – bátran a komorabb hangvétel mellett döntöttek: több olyan témára is kitértek, ami minden korban fontos a fiatalok számára. Ehhez alkalmazkodott a képi megjelenítés is; érdemes megfigyelni, hogy viszonylag kevés az olyan jelenet, ahol igazán élénk, esetleg rikító színek vannak, a színvilág is tompább, visszafogottabb.

Nagy pirospont jár a készítőknek azért is, mert bár meglehetősen könnyű lett volna egydimenzióssá tenni a karaktereket, igyekeztek mélységet adni nekik, már-már karakterépítésnek lehettünk a szemtanúi, ami azért valljuk be, nem annyira megszokott egy tinifilm esetében. Persze, ahogyan már utaltam rá, a Végzet: Winx Saga igyekszik több lenni, mint egy átlagos tinisorozat. Nagyon jó, hogy viszonylag hamar rájövünk, a főhőseink nem makulátlanul jók, hanem bizony vannak hibáik – nem is feltétlenül kicsik -, és a múltjukban is akad néhány homályos folt. Ezzel együtt pedig az is kiderül, hogy a „rosszak” csapatát erősítőknek is megvan a maguk motivációja, nem csak úgy, szórakozásból álltak át a másik oldalra.

A valódi főszereplő

Kép forrása: puliwood.hu

Bár egy ötfős lánycsapat áll a középpontban, az igazi főszereplő Bloom, aki az emberek világából, azon belül is Kaliforniából érkezik a Másvilág elit akadémiájára, az Alfea-ba és akiről megtudjuk, hogy tündér. Ez emberi szülőkkel meglehetősen furcsa, így az is hamar kiderül, hogy a varázsvilágából még csecsemőként került át a mi világunkba és most csak visszatért oda, ahova tartozik. Különleges képességek rejtőznek benne, az iskola pedig arra való, hogy ezeket fejlessze. Lázadó tinédzserhez illően nem híve a lassú, megfontolt haladásnak, próbálgatja tudását, azonban a képességei időnként átveszik az irányítást, ami veszélyes helyzeteket eredményez. Az ő karaktere a leginkább kidolgozott, legszínesebb – végtelenül makacs, a tekintélytisztelettel finoman szólva is problémái vannak, ugyanakkor segítőkész, okos és persze hatalmas varázsereje van.

Az első évad lényegében arról szól, hogy Bloom keresi a gyökereit, ami meglehetősen zűrös helyzetekbe sodorja. Kicsit túlzásnak éreztem, hogy a karaktere mennyire naiv egyes esetekben, de ez nyilván kellett ahhoz, hogy a „rossz oldal” tervei mozgásban maradjanak és elérhessék céljukat.

Mivel tündérek és más varázslények népesítik be Másvilágot és a mágia ott hétköznapi dolog, egy kicsit több varázslatra számítottam. A látvány szempontjából még bőven lenne hova fejlődnie a sorozatnak – bár hivatalosan nem erősítették meg, olvastam olyan beszámolót, hogy a tervek szerint még két évadot készítenek -, bár amikor Bloom képességei kiteljesednek, az már megvillantott valamit abból, hogy mire képes a technológia a filmkészítésben. De a „perzseltek”, vagyis a filmbeli szörnyek nagyon elnagyoltak, és inkább csak utalásokat kapunk a tündérek csodás képességeire.

Színészi teljesítmény helyett

Kép forrása: port.hu

Egy fantasy sorozat esetében nem feltétlenül a színészi játéknak kell dominálnia, de gondoljunk csak a Trónok harcára, vagy a Vajákra, ahol azért láthattuk, hogy nem csak a cselekmény és a látvány élteti a szériát, hanem a színészek is bőven hozzátettek. Persze azok más kategóriát képviselnek, de a Végzet: Winx Saga esetében igazából nem tudnék emlékezetes színészi teljesítményt mondani. Ott voltak, elvégezték a kötelezőt és ennyi.

Véleményem szerint minden fantasy egyik legizgalmasabb része maga a világ, amiben játszódik. Ebben a sorozatban is vártam, hogy egy kicsit többet megtudjak róla, és bár voltak utalások régi háborúkra, megtudhattuk azt is, hogy a Másvilág sem egységes, elmaradt a nagy összefüggések felfedése, a történelem kicsit részletesebb bemutatása, ami talán segített volna abban, hogy jobban megértsük a szereplők motivációit. Ha tényleg lesznek következő évadok, akkor remélhetőleg ezt a hiányosságot majd pótolják az alkotók és többet kapunk a háttérből is.

A Végzet: Winx Saga készítői érzésem szerint egyszerre szerettek volna megfelelni a közel 20 éve indult animációs sorozat rajongóinak és új híveket szerezni a Winx Club univerzumnak. A kötelező kellékek megvoltak, és bár a végét kissé elkapkodták – az egyik legfontosabb szereplő halálát pár másodpercben elintézték, ahogyan egy „halálból” visszatérő karakter megjelenésén is elég hamar túlléptek -, a sorozat hozta, amit egy tiniknek, fiatal felnőtteknek szóló szériától elvárhatunk, talán a látványt leszámítva. Mivel mindössze hat epizódos a széria, szerintem érdemes egy, esetleg két részletben megnézni, tapasztalatom szerint sokkal jobban bele tudja élni magát az ember a film világába, ha egyben és nem megszakításokkal nézi.