Tökéletesen időzítette a Netflix A Bridgerton család bemutatóját, a karácsonyi kajakómával és a bezártsággal egyszerre küzdő világ kapott egy nagyon színes, nagyon életteli, romantikus sorozatot. A rendkívül egyszerű történet, a fordulatok hiánya sem tudta eltántorítani a nézőket, 76 országban lett a bemutatás hetében a legnépszerűbb tartalom a produkció.

Kép forrása: netflix.com

A legtöbbünk számára 2020 kőkemény év volt, a koronavírus-járvány miatt százezrek élete változott meg és a korlátozások, a bezártság csak még frusztráltabbá tette az embereket. Egy ilyen közegben érthető módon rákapnak az emberek mindenre, ami egy kicsit is javíthatja a közérzetüket, és végül is A Bridgerton család erre a célra tökéletes. Más sorozatokkal ellentétben itt nem igazán kell agyalni azon, hogy mi, miért történik, vajon a szereplők kijelentései milyen mögöttes tartalommal bírnak, a cselekedeteik milyen régebbi indítékokból táplálkoznak és milyen későbbi intrikákat váltanak ki. A történet szép egyenesen halad, különösebb fordulatok és zökkenők nélkül, míg végül elér egy pontra, amit a néző a kezdetektől remélt.

Vagyis a Julia Quinn Bridgerton családról szóló könyvei alapján készült sorozat tökéletes szórakozás az olyan napokra, amikor semmi mást nem akar csinálni az ember, csak kényelmesen elhelyezkedni a melegben és megfeledkezni pár órára a világról. Itt ugyanis elég, ha átengedjük magunkat a kellemes hangulatnak és a lehengerlő látványvilágnak. A Bridgerton család ugyanis egy gyönyörű sorozat. Hihetetlenül élénk színek, csodálatos belső terek, elképesztő ruhaköltemények – bár a történelemkönyvek nem így tanítják az angol nemesi elit 19. század eleji megjelenését, életkörülményeit és viselkedését, el kell ismernem, hogy ehhez a romantikus sztorihoz tökéletesen passzol ez a körítés. 

Brutális költségek 

A Netflix azzal számolt a bemutatás első hete után, hogy négy hét alatt világszerte 63 millió nézője lesz a szériának, ami a negyedik legjobb debütálás lenne a streamingszolgáltató sorozatai között. Nos, a nagy eredmények kellenek is, hiszen rengeteg pénzt költöttek a produkcióra, a Daily Mail például arról írt, hogy egy-egy epizód mintegy ötmillió fontba, vagyis nagyjából kétmilliárd forintba került. Az angol elit viselkedését és botrányait a nyilvánosság elé táró Lady Whistledown-nak a hangját kölcsönző Julie Andrews pedig 1,5 millió fontot kapott ezért a szerepért.

Kép forrása: femina.hu

Túl bonyolult, nehezen követhető cselekményre nem kell számítani, a lényeg, hogy a Bridgerton család legidősebb lánya, Daphne házasulandó korba került és az 1813-as báli szezonban keresnek neki férjet, ahogyan a másik főszereplő család, a Featheringtonok leányainak is. A feladat annak ellenére nem egyszerű, hogy nem csupán hajadonból, de ifjú – és tegyük hozzá, számos esetben már kevésbé ifjú – kérőből is szép számmal akad, hiszen a kölcsönös vonzalom nem feltétlenül játszik szerepet a választásban, miközben a hírnév, a biztos anyagi háttér, erkölcsi tartás bizony fontos szempontok.

A szerelem és a házasság körül forgó történéseknek tökéletesen megfelelő képi világot alkottak a sorozat készítői, és ahogyan az a nagy költségvetésű szériáknál már megszokott, nagyon odafigyeltek a részletekre is. Talán a korabeli Londont távolról mutató, számítógéppel készült képeken lehetett volna még dolgozni, de ezt leszámítva nem lehet okunk panaszra.

A sorozatban megjelenő ruhák szó szerint káprázatosak. Nem fogták vissza magukat a jelmeztervezők és végre nagyon élénk, igazi színek köszöntek vissza a képernyőről. Ha már a ruháknál tartunk, jöjjön egy fun-fact: 7500 ruhát készítettek el a sorozathoz az alkotók a szereplők számára.

Több kritika is napvilágot látott azzal kapcsolatban, hogy a zeneválasztásnál mennyire elrugaszkodtak a kortól az alkotók. Én ebben nem láttam problémát, nekem nagyon passzolt a zenei aláfestés a Bridgertonok világához, viszont egy kicsit soknak találtam – néhány jelenetnél olyan érzésem volt, mint azoknál az egy kaptafára készülő, romantikusnak szánt, karácsonyi tematikájú filmeknél, amelyeknél folyamatosan, megállás nélkül szól a kísérőzene, talán azért, hogy elterelje a nézők figyelmét valamiről.

Egyedi és különleges karakter

Kép forrása: vox.com

Mivel igazán nagy fordulatok, komoly jellemfejlődések nem voltak, a színészeket sem állította megoldhatatlan feladat elé a széria, hiszen jól ismert, tipikus karaktereket kellett megformálniuk. A főszereplő Daphne Bridgertont alakító Phoebe Dynevornak kis túlzással csak elragadónak, bájosnak kell lennie, persze azért a női sorssal, vagy éppen a családdal kapcsolatos eszmefuttatások időnként ennél többet is megköveteltek tőle. A Simon Bassetet, Hastings hercegét játszó Regé-Jean Page arcán sajnos nem igazán lehetett felfedezni, hogy mekkora vívódást jelent számára az őrlődés egy évekkel korábban tett eskü és a Daphne iránti érzelmei között. A Featherington lányok mamáját alakító Polly Walker az egyik legdinamikusabb, legtöbb érzést felvonultató színész volt a sorozatban, ahogyan a legfiatalabb lányát, Penelope-t játszó Nicola Coughlan is jó alakítást nyújtott. Üde színfolt volt a királyné, Sarolta alakja, akit Golda Rosheuvel formált meg, és aki olyan természetességet, flegmaságot és „mindenek-felett-állást” tudott hozzáadni a szerephez, ami egyedivé és különlegessé tette ezt a karaktert.

Spoiler alert

A folytatásban már lesznek spoilerek is, így aki még nem látta a sorozatot, az akkor folytassa az olvasást, ha ezt nem bánja. A széria történéseiről nem írok, hiszen mint már többször utaltam rá, meglehetősen egyenesen halad a sztori a főszereplők számára happy endet jelentő esküvő és közös gyermek felé. Viszont a happy enddel elhamarkodtam kicsit a dolgokat, mert a rendkívül kedvező fogadtatás és a nagy médiafelhajtás miatt igencsak meglepődnék, ha egy évadnál megállna a Netflix. Nincs még hivatalos bejelentés arról, hogy berendelték a következő szériát, de szinte biztos, hogy ez megtörténik, hiszen bőven van még tartalom az alapul szolgáló könyvekben, és elvarratlan szálakból is maradt szép számmal.

Kép forrása: marieclaire.com

Daphne és Simon története is tovább szőhető természetesen, de a következő báli szezon újabb Bridgerton lányra irányíthatja rá a figyelmet, a harcos feministák előfutárának tekinthető Eloise-ra, aki a házasság helyett inkább a tudásban keresi a boldogságot. Az utolsó epizód végén fény derült Lady Whistledown személyére is, ami egy következő évadban már igazán izgalmassá teheti a királyné és a nagy leleplező közötti fogócskát. Lord Featherington halálának körülményeibe sem biztos, hogy bele kell törődnie a családnak, nyitva maradt a széria végén, hogy ki az a férfi, aki örököl az elhunyt lord után. Illetve ott vannak még a Bridgerton fiúk, akik szintén több történetszállal frissíthetik majd a második évadot, például kérdés, hogyan alakul a legidősebb, Anthony sorsa, akit hatalmas szerelmi csalódás ért az első évad végén. Egyszóval, bőven van még muníció, és bár nem olcsó mulatság egy ilyen sorozat, a nézettség impozáns, vagyis minden adott, hogy a Netflix még jó pár évig szórakoztassa a romantikus történetek kedvelőit a Bridgertonok sztorijaival.